Hallgassa meg Damjanich hitveséhez írt búcsúüzenetét!

Ez szép volt, köszönöm.

Egy hős és egy nagyszerű, hűséges asszony. Nyugodjanak békében.

Ez a gyönyörű imádságos hitvallás jelzi, hogy az Isten, a másik iránti és a saját magunk iránti szeretet mennyire szorosan összetartozik. Damjanich - és minden komolyan hívő - egy ember az örökkévalóságnak! Biztos vagyok abban, hogy egymás iránti csodálatos szerelmük-szeretetük az Isten végtelen adakozó, a világ sebeit gyógyító szeretetében nyert igazolást. Damjanich és felesége szerelmében az örök szeretet nyilatkozott/nyilatkozik meg, nagyon is kézzelfogható, tapasztalható módon! Újból együtt vannak, immár legyőzhetetlen módon, személyes-elveszíthetetlen szeretetben, szeretetben való hősies helytállásuk következményeként, ajándékaként! Ennek így kell lennie, s ezt mindenki tudja, aki valódi szeretetben él. Mert a szeretet nem csak valamiféle emlékezetben való továbbélés, hanem valódi-végtelen-örök-személyes valóságra szól a hivatása és léttartalma!